Megmenekülhetett volna a Titanicon utazók nagy része? Volt egy másik hajó a közelben, a Californian, amely a megmentésükre siethetett volna. Felsoroljuk azokat az eseményeket, melyek közrejátszottak abban, hogy a Californian nem ért oda.
A Titanic rádiószobájában Harold Bride nagyon kimerült volt. Mindkét rádióstól (Bride-tól és Jack Phillips-től) azt akarták, hogy napi 24 órában üzemeltessék a rádiót, és Bride már olyan fáradt volt, hogy lefeküdt egy kicsit aludni. Phillips annyira el volt foglalva az utasok üzeneteivel, hogy gyakorlatilag félresöpörte az utolsó aznapi figyelmeztetést a jégről. A figyelmeztetés a Californiantől jött, amely a Titanictól 30 kilométerre északra megállt éjszakára, mert körülzárta a jég. Annyira közel volt, hogy az üzenet szinte kilyukasztotta Phillips dobhártyáját. Phillips nagyon feldühödött attól, hogy ilyen hangosan félbeszakítják a munkáját, és belevágott Cyril Evans, a Californian rádiósának a szavába: „Fogd be, fogd be! Nem érek rá!” A rádiósok összesen hét figyelmeztetést kaptak egy nap alatt. Elég egyértelmű volt, hogy a Titanic útjában jéghegyek állnak.
...
... ... ... ...
// ]]>
... ...//
// ]]>
A Titanic hídjáról látni lehetett egy hajó fényeit. Valószínűleg a Californian volt az. Smith kapitány ekkor elrendelte a fehér-vagy színes (ezen a tudósok még vitatkoznak) vészjelző rakéták kilövését, hogy felkeltsék a közeli hajó figyelmét. A rakéták magasra szálltak, majd fülsértő hang kíséretében ezernyi apró csillagra hullottak. A rakéták azonban semmin sem változtattak. A „rejtélyes hajó” a távolban nem válaszolt. A Titanictól nem messze a Californian rádiósa, Cyril Evans lefeküdt éjszakára, és kikapcsolta a rádióját. A Californian fedélzetén több tiszt és a személyzet számos tagja rakétákat látott a távolban, és ezt jelentették a kapitánynak, Stanley Lordnak.
A Leyland Liner hajótársaság Californian nevű teherhajója Angliából Bostonba tartó útja során megállt egy áthatolhatatlan jégmező keleti szélén. A Californian kapitány Stanley Lord volt, akinek ez volt a hatodik útja a hajóval. Hiba nélkül dolgozott, és a beosztottjai nagy tiszteletben tartották. A pályafutása eseménytelen és sablonos volt – éppen olyan, amilyet mindig is szeretett volna. Ez az atlanti átkelés is olyannak tűnt, mint az összes többi – egészen április 14.-ig. Ugyanis este 11 körül Lord kapitány és Groves harmadtiszt fényt láttak közeledni kelet felől. Groves harmadtiszt azt gondolta, hogy egy utasszállító hajó fényét látják. Lord kapitány azt hitte, hogy kisebb, a Californianhez hasonló teherhajót látnak,ezért lement a hídról. Később azt mondta, hogy látta a hajó jobb oldali zöld fényeit, amikor a fedélzeten volt.
[caption id="attachment_3382" align="aligncenter" width="336"]
Californian[/caption]Este 11:40-kor Groves úgy látta, mintha a másik hajó fényei kialudnának, és a hajó megállna éjszakára; ekkor már a bal oldali piros fényeit is látta, és úgy tűnt, a hajó megállt, és észak felé, éppen a Californian felé áll az orra. Éjfélkor őrszemváltás történt, és Groves-t felváltotta Stone másodtiszt és Gibson tisztjelölt. Éjjel 3/4 1 körül, amikor Gibson a fedélközben teljesített megbízást, Stone fényt látott felvillanni a gőzös fölött, és ahogy elkezdett figyelni, többet is megpillantott: fehér fényeket az égen, mintha rakéták lettek volna. Stone értesítette Lord kapitányt. Gibson visszatért a hídra, és ő maga is látott három rakétát, amik a többihez hasonlóan csillagokat záporoztak az égből. Ő is értesítette Lord kapitányt. Mindezek ellenére Lord nem ébresztette fel a rádióst, és a hídra sem ment fel, hogy megnézze a rakétákat.
[caption id="attachment_3384" align="aligncenter" width="191"]
Stanely Lord kapitány[/caption]Végül nem sokkal hajnali 2 óra után a másik hajó eltűnt. Hajnali 2:40-kor Stone még egyszer utoljára figyelmeztette Lord kapitányt. Amikor Stone 4 órakor végzett az őrködéssel, az őt felváltó Stewart főtisztet is tájékoztatta a rakétákról. Lord kapitány 4:30-kor visszatért a hídra. Stewart jelentette neki Stone megjegyzését a rakétákról. "Igen, tudom, nekem is mondta" – válaszolta Lord kapitány.
Reggel 6 órakor rádiójelzést kaptak a Frankfurt nevű hajótól, aztán pedig a Virginiantől: "Tudjátok, hogy a Titanic jéghegynek ütközött, és most süllyed?" Lord kapitány beindíttatta a motorokat, és a Titanic utolsó ismert tartózkodási helye felé vette az irányt. Huszonöt perc múlva Lord rádión üzent a Virginiannek, hogy már elég közel vannak: látják a Carpathiát, amely éppen utasokat vesz fel csónakokból.
Stewart körülbelül ekkor az alábbi bejelentéssel ébresztette Groves harmadtisztet: "A Titanic elsüllyedt, és az utasok mentőcsónakokban vannak a vízen, éppen előttünk." Groves 6:50-kor érkezett a hídra, és azt látta, hogy a Carpathia és a mentőcsónakok pontosan tőlük keletre vannak – kevesebb mint egy óra alatt odaértek, ahol a mentőcsónakok voltak. Az utolsó túlélők éppen akkor szálltak a Carpathia fedélzetére, amikor a Californian végül megérkezett. Amikor a Californian folytatta útját Boston felé, a hajónapló aznapi feljegyzéseiben egyáltalán nem említették meg a „végzetes éjszakán” látott rakétákat.
[caption id="attachment_3386" align="aligncenter" width="305"]
Carpathia tisztjei[/caption]Stanley Lord kapitányt azóta úgy hívják: „a kapitány, aki nem tett semmit”
Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, a Californian tőle csupán 17 kilométerre állt. A Californian őrt álló tisztjei látták a Titanic által kilőtt nyolc vészjelző rakétát, és többször is jelentették ezt Lord kapitánynak. Ő azonban semmit sem tett, és így 1523 ember tőle szinte karnyújtásnyira fagyott meg a jeges vízben. Ha azonnal cselekedett volna, akkor a Titanicot még az elsüllyedése előtt egy órával elérték volna. A tragédia után Stanley Lord kapitányt elmarasztalták a brit és az amerikai nyomozások, a karrierje kettétört, és 1927-ben történt visszavonulásáig csupán aprócska, senki által nem kedvelt munkákkal bízták meg.
