Az álmok képanyaga különböző rétegekből, szintekből tevődik össze, és a helyes értelmezéshez ezeket is tanácsos megkülönböztetni. Nem kell mindig vaskos tanulságokat keresni, ugyanis van az álmoknak egy primer rétege, ami inkább csak az agy feldolgozó tevékenységének tulajdonítható. Egyszerűen feldolgozza a napi események információját.
Minden jelentőség nélkül visszaköszönhetnek a nap során látott képek, mozzanatok, színek, vagy bármi, pontosan úgy, ahogy a hétköznapi tudatunkban is visszagondolunk egy már megtörtént eseményre. Ehhez a primer réteghez tartozik az is, amikor az álomélet egyfajta belső szelepként működik. Ha valamilyen régóta ki nem élt szenvedély jelentkezik az álomban, akkor abban tényleg nincs helye semmiféle mondvacsinált értelmezésnek. Egyszerűen el kell fogadni, hogy az elme csak szabadjára engedi és megmozgatja azokat a zátonyra futott érzelmeket és kielégítetlen igényeket, amelyek végre ki akarnak törni. Tudatosodni kell a tényeknek, hogy igenis vannak ilyen vágyaink és igényeink.
...
... ... ... ...
// ]]>
... ...//
// ]]>
Az álmok következő rétegét is az egyéni képanyag határozza meg, hiszen mindenki másképp dolgoz fel egy adott történést vagy élményt. Ugyanaz az esemény mást jelent az egyik embernek, és merőben mást a másiknak, a különböző dolgokat tehát csak a saját külön kis könyv- vagy irattárába helyezheti bele. Az ebből a rétegből formálódó képek már komoly jelentőséggel bírhatnak, de a másik ember számára már nem jelenthetik ugyanazt.
A tudatos álomtól a megvilágosodásig
A tudatos álmodás gyakorlata is komoly művészetnek számít az álomkutatók szerint, bár sokan teljesen spontán módon is képesek megélni. Bizonyára sokunk számára ismerős az az élmény, amikor a saját álmunkban rájövünk arra, hogy voltaképpen álmodunk. Az európai lakosság öt-tíz százaléka képes a spontán tudatos álmodásra. Erről szóló könyvekből ma már azt is megtanulhatjuk, hogy miképpen idézhetjük ezt elő akarattal. A tibeti buddhizmus egyik, tantrikus irányzatának gyakorlói azonban kifejezetten a tudatos álmodás gyakorlása által jutnak el a megvilágosodáshoz, más szóval, a valóság természetének tökéletes megértéséhez. Ennek lényege röviden abban állhat, hogy aki képes fokozatosan a hatalmába keríteni álmait, az saját kénye-kedvére alakíthatja azokat. Ezek a valóságformáló technikák állítólag áthozhatóak ide, a fizikai világban, amelynek eredményeképpen megtörténik a gyökeres szemléletváltozás. Az álmok birodalma tehát fantasztikus távlatokat tartogat számunkra, és aki képes kicsit több figyelemmel, tudatossággal fordulni felé, az a hétköznapjait is több életerővel, bölcsességgel és eredményességgel töltheti meg.
Sangha: A Travel-technika
"Ezt a technikát egy asztrálprojekcióról szóló könyvben olvastam, és kis módosítással felhasználtam arra, hogy tudatos álmok szülessenek belőle. Nagyon hasonlít Slen barátunk technikájára, de ez nem azon alapul, hogy a körülöttünk lévő álomvilág kialakulását végigvárnánk, pont ellenkezőleg, néhány technikával elérjük azt, hogy az agyunk egy hirtelen, döntő pillanatban azonnal, váratlanul felállítson magunk köré egy világot, amit aztán egyre élesebben látunk - írja Shangha egy netes portálon.
"Az előző éjszakai tapasztalataim alapján írom le a technikát, mindenki érteni fogja a lényegét. Ma felkeltem éjjel és úgy éreztem, nagyon nagy a tudatosságom. Kicsit forgolódtam, gondolkoztam. Végig egy női hang járt a fejemben, de ekkor rászóltam: maradj már csöndben! (persze gondolatban). Bocsánatot kért és végre, hónapok óta először üres volt a fejem (ezt meditációval is elérheti bárki alvás előtt). Olvastam tegnap este egy technikát a tudat fejlesztésére. Én most használtam de nem a tudatosság miatt.
Leírom a technikát, a tudatos álom részig akárki gyakorolhatja (éjjel, lefekvés előtt, lehetőleg éber tudattal, ne álmosan, és előtte érdemes alaposan kitisztítani mindent a fejünkből. Sokat dobhat ha olyan állapotban vagyunk, amikor könnyedén elalszunk, de az agyunk közben pörög és teljesen üres). Képzeld el, hogy a szobában állsz, ahol épp fekszel. Most sétálj át a szobában lévő szekrényhez (remélhetőleg van, ha nincs, képzelj oda egyet). Lépj be a szekrénybe, és látod, hogy a szekrény hátsó fala valójából egy ajtó. Nyisd ki, és egy régi, nagyon nagyon régi kőlépcsőt érzel (ugyebár ilyenkor még nem látsz). A nagy sötétségbe visz le, indulj el lefelé, ezen a szűk, kanyargós csigalépcsőn. Pár perc múlva leérsz a legaljára, és hallod (HALLD!!!) a hullámok hangját és a fejed fölül csöpögő vízcseppek hangját és érzed (ÉREZD!) a levegőben lévő párát- egy hatalmas, üres és sötét barlangban vagy, amiben víz van. Egy csónak áll előtted, szállj be! Feküdj bele, és hagyd, hogy sodorjon magával a víz. Csak feküdj, csukott szemmel. Lassan (tarts végig ébren a tudatod!) érzed azt, ahogy meleg levegő áramlik feléd. Ez azt jelzi, hogy a hideg, nedves barlangból sodródsz ki a csónakodon. Most a szemeddel érezd a szemhéjadon át átszűrődő fényt (ugyanis még mindig csukott a szemed), kiértél a barlangból. Kellemes, hűvös szél csap meg, és már hallod (HALLD!) a fejed felett lévő madarak hangját és érzed (ÉREZD!) a friss virágok illatát. Egy idő után egy kisebb csapódást érzel a csónak mellől- partot értél. Méghozzá egy park kellős közepén. Mielőtt kinyitnád a szemed, meghallod (HALLD MEG!) a parkban lévő emberek hangját és a beszélgetések átlagos foszlányait, amit csak lehet hallani ilyen távolságból. Nem kell szavakat, mondatokat hallanod, elég, ha tisztában vagy azzal, hogy ezek igenis emberi hangok.
Ha már biztos vagy magadban, lassan nyisd ki a szemed. Nekem először a fizikai szemem kezdett el kinyílni, de az az álmosság miatt visszacsukódott, és mikor visszatértem erre a helyre (egy pillanat alatt), már az álomtestem szeme nyitva volt és egy különös helyen találtam magam: Egy folyó mentén ébredtem fel a csónakban, a folyó egyik partján az iskolám és az azt körülvevő belvárosi negyed, míg a másik partján hatalmas, végtelenségbe húzódó meredek, havas hegycsúcsok voltak. Először aktivizálnom kellett az álomtestem, ezért felmásztam szép lassan egy kísérővel a hegyek tetejére. Mikor már fent voltam, nem volt kétségem afelől, hogy álmodom és minden nagyon tiszta volt. Tehát ideális volt egy tudatos álomhoz (egy AP-nek jobban örültem volna, de ez is tökéletesen megfelel, hisz ez lett az első direkt-TÁ-m). A részleteket inkább nem írom le. Az osztályommal találkoztam ugyanis felkerestem az iskolám.
Végül elsétáltam az állatkertbe (próbáltam repülni, sikerült felugranom szürreális 2-3 métert, de nem jött össze a repülés, ezért házak falán másztam fel és végigugráltam a belváros épületein- nagyon gyorsan sprinteltem és ez tetszett). Ott úgy 5-10 perc alatt elenyészett a tudatosságom és valami démon lények jelentek meg, csontvázak és minden egyéb. A különös az volt, hogy amit megszoktam eddigi tudatos álmaimból, nem jött össze. A démonok nem ellenem voltak, sőt, én irányítottam mindet. Valamilyen csatába vonultam, már nem tudom, ki ellen, addigra a tudatos álom sima álom lett. Illetve az eddigi álmaimban sosem volt világos. Most viszont sikerült napfényes helyen teremnem..."
astronet.hu
