Minden idők leghíresebb kísértethajója a Mary Celeste. Kanadában született 1861-ben, Amazon néven, 32 méter hosszúsággal és két árboccal. Csodaszép volt,a legszebb, amit akkoriban csak építeni tudtak. Egyetlen apró hibája volt mindössze: elátkozták. Hogy ki és miért, nem tudom, azonban elolvasva a történetét hívő és nem hívő egyaránt ugyanerre a következtetésre fog jutni.
Amikor megtalálták,az Atlanti-óceánon hánykolódott,életnek semmi jelét nem mutatta. Több mint egy évszázaddal azután sem,hogy felbukkant,senki nem talált választ a hajó rejtélyeire. A Mary Celeste egy négyszögletes vitorlájú brigantin,1872 november 4-én ,a New York-i East Riverről indult az olaszországi Genova felé,nyers alkoholt szállítva. Fedélzetén volt a 37 éves amerikai kapitánya, Benjamin Spooner Briggs, első tisztje Albert Richardson és hét tagú legénysége. Az alsó fedélzeten tartózkodott még a kapitány felesége, Sarah és két éves kislánya Sophia. November 24-én Briggs bejegyezte a hajónaplóba,hogy meglátta az Apori-szigeteket. Az időjárás viharos volt,ezért néhány vitorlát be kellett vonni. November 25-én a hajó helyzetének meghatározása szerepelt a hajónaplóban. Ez volt az utolsó bejegyzés.
[caption id="attachment_3646" align="aligncenter" width="300"]
Briggs kapitány és családja[/caption]Tíz nappal később a Dei Gratia britt brigantin vette észre a céltalanul sodródó Mary Celeste-et. David Moorehous kapitány csónakot küldött annak kiderítésére,hogy mi történt a másik hajón. A csónakkal átküldött három ember egyetlen élő vagy halott embert sem gyereket nem talált a hajón. A kapitány kabinjában állt Mrs.Briggs paliszanderfából készült harmóniuma,rajta egy kottával,mintha valaki egy darab lejátszása közben hagyta volna ott a hangszert. A varrógép az asztalon állt.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
A kis Sophia játékait gondosan elrakták. A legénység szálláshelyén kiteregetett ruhák lógtak a szárítókötélen. Ruhák hevertek a priccsen,szárazon és összehajtogatva. A hajó konyhájában megtörténtek a reggeli előkészületei,de még csak a terítékek fele volt az asztalokra kirakva. Moorehouse kapitány vontatni kezdte a Mary Celese-et. Gibraltár felé tartva,a kapitánynak volt ideje arra,hogy a rejtélyen töprengjen. Különböző elméleteket gyártott a Mary Celeste titkára,de mindegyikre talált ellen érvet is.
A kapitány első érve az volt,hogy vihar során hagyták el a hajót. De akkor hogyan lehetett a töretlen tányérok és dísztárgyak mellett még egy nyitott üvegecske is tele köhögés elleni sziruppal a kapitány kabinjában? Talán lázadás történt? Semmilyen küzdelemre utaló jelet nem találtak. A lázadók akkor miért hagyták el a hajót áldozataikkal együtt? Talán túl sok víz szivárgott a hajóba? A rakodótérben három lábnyi víz állt,de ez normális mennyiség tíz nap alatt egy régi faácsolatú hajó esetében. Kilenc alkoholos hordót találtak érintetlenül,a tizediket csapra verték. Lehet,hogy a legénység tivornyába kezdett? A fedélközben teljes rend uralkodott, pánikra vagy rémületre semmilyen jel nem utalt. Briggs kapitány egyik utolsó cselekedete az volt,hogy főtt tojásának a tetejét levágta,de tányérján érintetlenül hagyta. Mind közül a legrejtélyesebb kérdés,hogy hogyan lehetséges hogy a Mary Celeste 5 napon át és tíz mérföldön keresztül megtartotta eredeti útvonalát?
Amikor a Dei Gratia találkozott a rejtélyes hajóval,Moorehous kapitány balcsapáson vitorlázott, a Mary Celeste-et pedig jobbról érte a szél. Elképzelhetetlen,hogyan tarthatta az útvonalat a rejtélyes hajó,ha vitorlái ebben a helyzetben álltak. A hajónapló utolsó bejegyzése óta valakinek több napon keresztül a hajón kellett tartózkodnia. Moorehouse kapitány december 13-án vontatta be a Mary Celeste-et Gibraltár kikötőjébe. Az eredménytelen nyilvános vizsgálat után ő és emberei megkapták a megérdemelt mentési jutalmat.
A hajót rendbe hozták és eladták,de a balsors tovább üldözte. A tengerészek nem akartak rajta utazni,mivel úgy hitték,hogy a hajó el van átkozva. A Mary Celeste tizenhétszer cserélt gazdát,majd végül 1884-ben Haiti közelében korallzátonyra futott és elsüllyedt.
