"Első Halál közeli élményem kb. 2006-ban történt.
Majdnem megfulladtam. Nem láttam magam felülről, és alagútra sem emlékszem. Ez úgy kezdődött, hogy 1 nagy fehérségben lebegtem. Lenn balra sok szürke ruhás, főleg idős ember nézett felfelé, kiabáltak, és felfele emelték mindkét kezüket, mintha azt várták volna hogy kiszabadítsam őket...
A következő amire emlékszem, hogy ezek az emberek eltűntek, és mikor előre néztem még nagyobb és vakítóbb fehérséget láttam. Egyszer csak 1 régi ismerősöm, aki fiatalon meghalt, sétált kifelé a fehérségből, odajött hozzám, megfogta a kezem, és azt mondta elvisz 1 csodálatos helyre. Ezután elindultunk a fehérség felé.
Egyszer csak megálltam, elmondtam neki, hogy nekem van 1 kisfiam, akit fel kell nevelnem. Ő megértette, én elengedtem a kezét, és hihetetlen sebességgel zuhantam vissza a testembe, majd levegő után kapkodva ijedtem fel..
...
... ... ... ...
// ]]>
... ...//
// ]]>
Találkozások
Amikor először láttam szellemet, egyáltalán nem érdekelt a téma, nem gondolkodtam, azon léteznek-e.
Kb 18 éves lehettem, 1 romos kastély kertjébe voltunk a barátnőmmel, és akkor láttam meg 1 alakot "elsétálni" előttem kb 30 m-re.
Először az tűnt fel, hogy 1 csuklyás földig érő kabátba volt, és nem lépkedett, hanem a föld felett suhant kb 15 cm-rel.
Azt hittem káprázik a szemem, így pár pillanatra becsuktam, de mikor kinyitottam, ott volt teljes valójába.
Másik eset: Mamámat láttam egyszer aki már régen meghalt.
Elmentünk oda, ahol anyukámék laktak, ami már évek óta elhagyatott ház, távol a falu szélén 1 domboldalon.
Amikor benéztem az ablakon az üres szoba közepén ott ült 1 széken a mamám. Hát, megráztam a fejem, és nagyra nyitottam a szemem hogy tényleg jól látok-e, de akkor is ott ült, és csak nézett rám. Anyunak kiabáltam is, hogy ott a mama, nem tudom elhitték-e.
A rokonok közül sokan nem szeretnek oda menni, mert félnek, pedig én másnak nem mondtam el ezt. "
A történetet Judit küldte. Köszönjük!
