Hazánkban az iszapkatasztrófa példája a legtragikusabb, de nem egyedüli eset: vannak olyan települések, ahol nem csak drasztikusan csökkent a lakosok száma, de végleg nullára apadt. Íme, három magyar falu, ahol már egy lélek sem maradt, csak néhány kíváncsi turista veszi birtokba elhagyott utcáikat.
Nagygéc
A magyar-román határhoz közeli települést 41 éve teljesen elöntötte az áradó Szamos. Az embereket éjjel, álmukban érte az áradat, éppen csak arra volt idejük, hogy felkeljenek az ágyból, és az értékeiket hátrahagyva meneküljenek. A környező településeket is mind elöntötte a víz, átszakadtak a gátak, az árhullám pedig mindent elsodort. A balszerencsés időjárás mellett még tovább rontott a helyzeten, hogy a román hadsereg rakétabázisainak védelméért felrobbantotta a Fernezelyi víztározó gátjait.
Az embereket kitelepítették, majd a területek védtelensége és az újabb katasztrófa elkerülése érdekében építési tilalmat rendeltek el az egykori falu helyén. Ugyan a tilalmat 1993-ban feloldották, még mindig él a vízveszély, ezért nem kezdték meg az újjáépítést.
A lakók a környező településeken kezdtek új életet, de az egykori közösség ereje még így is összetartja őket. Néhány lakóház és egy középkori templom vészelte át az árvizet, melyek megmentéséért továbbra is harcolnak, velük szemben pedig emlékházat emeltek.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Iharkút
Nem természeti katasztrófa, hanem egy rendezett körülmények között megszervezett kitelepítés során semmisült meg a bakonyi kis falu.
A települést ugyanis hatalmas bauxitlelőhellyé nyilvánították, a lakosságot ezért átköltöztették a szomszédos falvakba vagy Herendre és Pápára, az épületeket pedig lebontották, hogy megfelelő helyet és körülményeket teremtsenek a bánya számára.
Még a temetőt is áthelyezték, a sírokat exhumálták, a falut pedig a szomszédos Bakonyjákóhoz csatolták. Ugyan nem kapcsolódott közvetlen katasztrófa a kitelepítésekhez, mégis megtörte a lakosságot a kényszerű költözés. Bár mindez 30 éve történt, nem merült feledésbe az egykori Iharkút: a korábbi falusiak összefogtak, és közös forrásból létrehoztak egy emlékparkot a bánya közelében, ahol minden évben találkozót szerveznek.
Gyertyánvölgy
A bükki Hór-völgyben állnak annak a falunak a maradványai, mely kétszáz éven át három másik társával együtt a környék legfontosabb üveggyártó települései közé tartozott. Az üveghuták dolgozói hozták létre Gyertyánvölgyet, melynek lakói kizárólag ebből a megélhetési forrásból táplálkoztak.
Német, cseh és szlovák mesteremberek kezdték itt az üveggyártó munkát, és adták át a szaktudásukat a helyieknek. A nagyüzemi gyártás megjelenésével azonban egyre inkább ellehetetlenült az üveghuták helyzete, míg 1896-ban végleg bezárták a kapukat. Óhuta, Újhuta és Répáshuta - ma Bükkszentlászló, Bükkszentkereszt és Huta - adták fel legkorábban, ezek a települések mégis életben tudtak maradni, Gyertyánvölgy viszont szinte azonnal megsemmisült.
A munka nélkül maradt lakók kénytelenek voltak továbbállni, új megélhetés után nézni és elköltözni családjukkal együtt. A huszadik század elején még maradt néhány lakosa a falunak, de a húszas évek végén teljesen elnéptelenedett, a helyi temető tanúsága szerint ekkor temetkeztek itt utoljára. A régi épületek romjai és a kút még mindig áll, de egy régészeti feltárás nyomán az eredeti huta rekonstrukciója is megtekinthető az egykori falu helyén.
