Hogy éreznéd magad egy kis szigeten, ahol viharok és szél koptatta, ronda és megcsonkított babák lógnak a fákról? Megijednél? És még suttogó hangokat is hallanál? Nem vagy egyedül. De jobban teszed, ha nem merészkedsz a dél-mexikói La Isla de la Munecas szigetre.
Nem is igazán sziget, a Xochimilco csatorna öleli körül az erdős területet, amelybe a legenda szerint egy kislány fulladt bele játszadozás közben, és a szelleme azóta ott kísért. Az első babákat a remeteként a szigeten élő Julian Santana akasztotta játszótársul a szellemkislánynak, mert hallani vélte a hangját. Tette ezt ötven éven át, talált és vásárol babák sokaságát akasztotta a fák és bokrok ágaira. Idővel a babák megkoptak, megcsonkultak. A zavarodott elméjű férfi a játékbabákkal szerette volna felvidítani a kislány szellemét, valamint elűzni a környéken ólálkodó gonosz lelkeket.
A szigetre bemerészkedők itt úgy érzik, mintha minden mozdulatukat figyelnék… úgy tartják, hogy a babákban ma is a gyermek lelke lakozik, egyesek szerint pedig azok néha megmozdulnak, és suttognak a turistáknak.
Hátborzongató, mégis egyre több a látogató… De ma már senki se üres kézzel érkezik, a hely félelmetes misztériuma megköveteli, minden szigetjáró vigyen magával egy babát, és akassza fel egy ágra…
Don Julian 2001-ben lelte halálát. Az élet iróniájának kedvéért pedig pontosan úgy halt meg, ahogyan a kislány, akin évtizedeken keresztül segíteni igyekezett a ma horrorisztikusan ható baba ajándékokkal. Az odalátogatókat pedig a babák szemei helyére fészkelt rovarok követik szemmel...
