A kísértetek megjelenésének egyik legmeghökkentőbb bizonyítékai a szellemekről, látomásokról készített fényképek. A legkülönösebb „profi” szellem-fotók szeánsz közben készültek, általában igen szigorúan ellenőrzött körülmények között. De az amatőr felvételek között is akad néhány figyelemre méltó.
Amatőr fényképészek időnként meglepődve tapasztalják, hogy a barátaikról, tájakról, állatokról készített fotóikon rég elhunyt rokonuk vagy barátjuk jól felismerhető képe is ott van. Ritkán ugyan, de megesik az ilyesmi. A pszichikus jelenségek iránt érdeklődő könyvtárosok és levéltárosok is őriznek ilyen, írott beszámolóval kommentált fényképeket. A kísértetekről elsőként amatőr fotósok készítettek képeket, akiket a legkevésbé sem érdekeltek a szellemi hatások, sőt akiket kifejezetten bosszantott, hogy a portréikra és tájképeikre nemkívánatos kívülállók kerültek.
Kísértetet elsőként William Mumlarnak sikerült egészen véletlenül lencsevégre kapnia, Bostonban, 1961 október 5-én. De lehetséges, hogy az adat mégsem egészen pontos. Az ugyancsak bostoni dr. Gardner, a spiritizmus egyik előfutára szerint Roxburry környékén már korábban készültek olyan portrék, fotók, amelyeken egy második, ismeretlen alak jelent meg. A Roxburry-i fotós hívő keresztény volt, és miután tudomást szerzett Mumler képeiről, többé nem volt hajlandó azokat a negatívokat előhívni, amelyeken kísértetek is megjelentek. „Bármi köze is legyen ennek a spiritizmushoz – mondta -, akkor is az ördög műve”.
[caption id="attachment_2528" align="aligncenter" width="210"]
Néhány plusz figura népesíti be William Hope angol médium és kísértetfotós képét.[/caption]A pszichikai jelenségek kutatóinak nagy része, köztük a kísértetek fényképészei is, azt állítják, hogy a kísértetek közvetlenül beavatkoznak a fotózás műveletébe. A kísértet-fotók körüli vitákat az teszi különösen meddővé, hogy senki sem tudja, hogyan keletkeznek a képmások a filmen vagy a lemezen, s valójában mik ezek a szellem-képek. Az amatőr kísértetfotózás egyik korai esete Lord Combermere kísértetének híres képe. Szerencsére a fényképezés körülményeit jól dokumentálták. A képet, amelyen a Cheshire-i Combermere apátság impozáns könyvtárának olvasóterme látható, Miss Sybell Corbet készítette 1891-ben tett látogatása emlékére. Ha nem is bosszankodott, mindenesetre felettébb meg volt döbbenve, amikor a filmen egy idős úr áttetsző figuráját pillantotta meg a szoba bal oldalán egy széken ülve.
A fej, a test és a karok viszonylag tisztán látszottak, a lábak viszont hiányoztak. Kutatások kiderítették, hogy a lemezt pontosan akkor exponálták, amikor néhány mérföldre az apátságtól, a Wrenbury-i temetőben Lord Combermere tetemét sírba tették. A lord néhány nappal korábban Londonban halt meg, utcai baleset következtében. A szerencsétlenség során lábai olyan csúnyán megsérültek, hogy ha túl is éli, akkor sem tudott volna többé járni.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Noha az 1870-80-as években a kísértetekről készült fotók igencsak felkeltették a pszichikus jelenségek kutatóinak érdeklődését, mégsem folyt szervezett kutatás ezen a téren. Akkoriban jelentek meg az első professzionális kísértetfotósok, akiket aztán nagyon gyorsan csalóknak kezdtek bélyegezni.
Majdnem bizonyos, hogy a bostoni William Mumler volt az első professzionális kísértetfotós az Egyesült Államokban. Nagy népszerűségre tett szert, s hátramaradt képeiből egyértelműen kiderülnek saját, igen jelentős paranormál képességei. A vizsgálatok nyomát sem találták csalásnak. Ennek ellenére Mumler 1869-ben, egy botránytkeltő sajtókampány nyomán összeütközésbe került a törvénnyel. A kísértetfotós ellen vádat is emeltek csalás miatt, ám a bizonyítékok egyértelműen mellette szóltak, így a vádat ejtették.
Mumler négy évvel a pere előtt, 1865 vége felé készítette élete leghíresebb kísértet-fotóját. Az asszony, aki inkognitóban felkereste Mumlert, nem volt kisebb személyiség, mint Mary Todd Lincoln, a nemrégiben meggyilkort Abraham Lincoln özvegye. A képen világosan felismerhető Lincoln figurája, amint az asszony mögött áll, és kezét a vállára teszi.
[caption id="attachment_2525" align="aligncenter" width="186"]
A megözvegyült Mary Todd Lincoln , néhai férje szellemalakjával.[/caption]Mumler1884-ben bekövetkezett halála után újabb kísétet-fotós került az érdeklődés előterébe az Egyesült Államok nyugati partvidékén, a californiai Edward Wyllie. Dr. H. A. Reid, aki a 19. századi paranormál fényképezés történetének elismert szakértője volt, ezt mondta Edward Wyllie munkáiról:
„A jelenések kétségkívül eredetiek, semmiféle szemfényvesztés nincs mögöttük. A bizonyítékok és a tanúvallomások olyan tiszták, nyilvánvalóak és meggyőzőek, hogy elvetésük általában kérdőjelezte volna meg minden emberi tanúságtétel értékét.”
A hivatásos kísértetfotós képes arra, hogy az elhunytakról rokonok vagy barátok számára felismerhető képet produkáljon. Jean Buguet, francia fényképész készítette a kísértetfotózás történetében a legtöbb felismerhető kísértetfotót. Mumler 15 felismert fotót könyvelhet el, az angol Frederic Hudson 26-ot, Buguet pedig 40-et. Ráadásul Buguet csodás módon felfedezte a kettős exponálás módszerét, bolonddá téve vele korának fotó-szakértőit. De szó sem lehetett csalásról. Ugyanis a kísértetfotókon olyanok jelentek meg, akik még a fényképezés feltalálása előtt haltak meg – tehát nem voltak eredeti képeik, amelyekről kettős expozíciót lehetett volna csinálni.
[caption id="attachment_2524" align="aligncenter" width="198"]
A francia Jean Buguet egy korai jellegzetes fotója. Ő is számos "extra" figurát hívott elő a képeken.[/caption]A kísértet-fotók felismeréséről szóló sztorik némelyike egészen rendkívüli. Az egyik történet egy kínai apának és fiának a képéről szól, amelyet Wyllie készített a nyugati part egyik pszichikai kutató társasága számára. A társaság azt kérte Wyllie-től, próbáljon meg olyasvalakinek a fotójára kísértetet fényképezni, aki semmit sem tud a spiritizmusról. Ezért aztán amikor Charlie, a kínai mosodás szokásos körútján megjelent nála, Wyllie megkérdezte, hajlandó lenne-e neki portrét ülni.
„Nagyon megrémült. Megnyugtattam – mesélte Wyllie -, s megkértem, jöjjön vissza néhány nap múlva a képért. Mikor előhívattam a negatívot, Charlie-n kívül még két dolgot láttam rajta. Az egyik egy kínai fiú volt, a másik pedig valamilyen kínai írás. Amikor megmutattam Charlie-nak a képet, így szólt: "A fiam. Honnan szedted?’" Megkérdeztem, hol van most a fia. "A fiam? – válaszolta Charlie – Kínában. Három éve nem láttam." Charlie nem tudta, hogy fia meghalt.
[caption id="attachment_2526" align="aligncenter" width="209"]
A képet Charlie-ról és fiáról, Edward Wyllie tesztként készítette a pszichikai kutatók számára.[/caption]A jelenség nem korlátozódik emberalakokra. Elpusztult állatokról is készültek már kísértetfotók, főleg megdöbbent állattulajdonosok felvételei. Van egy valóban figyelemre méltó kép, amelyet 1927-ben el is juttattak a Pszichikai Tudományok Brit Egyetemére. A képet Mrs. Filson készítette Lady Hehir-ről és ír szetteréről, Tara-ról. A nem mindennapi fotón van egy plusz dolog: nem valami áttetsző kísértet, hanem egy nagyon is valóságos kölyökkutya feje, amely különös módon az ír szetter faránál látható. Mind Mrs. Filson, mind pedig Lady Hehir felismerték Kathal-t, a kölyökkutyát, aki az ír szetter társa volt. Kb. hat héttel azelőtt pusztult el, hogy a fotó készült.
[caption id="attachment_2527" align="aligncenter" width="252"]
Egy kb. 6 hete elhunyt kedves kutyakölyök jelent meg alkalmatlan helyen. A két kutya elválaszthatatlan volt míg élt a kicsi.[/caption]Néhány kutató szerint kísértet-fotót létre lehet hozni úgy, hogy valaki akaratával vagy gondolatban rávisz egy képet a filmre. Dokumentumok is készületek olyanokról, akik képesek voltak pszichokinézissel képet vinni a filmre.
Ez a magyarázat talán elfogadható is lenne. Ám néhány szakértő még ennél is tovább megy, s azt állítja, hogy magukat a kísérteteket is a mély tudatalatti hozza létre. Bizonyítékként azokra a kísértethistóriákra utalnak, amelyek legkülönbözőbb kultúrákban, századokon át, újra és újra megjelennek, s néhány felszínes részlettől eltekintve szinte tökéletesen egyformák.
