Egy újabb példája a helycentrikus kísértetnek „a szürke ruhás alak”, aki számtalanszor, több tucat szemtanú jelenlétében bukkant fel. A feljegyzések szerint a 18. század elején jelent meg először a londoni Drury Lane-en, a londoni Royal Színházban, s az 1970-es évek végéig fel-feltűnt. A beszámolók megdöbbentően egyeznek.
Az is igaz viszont, hogy a kísértet teátrális megjelenése, valamint az a tény, hogy mindez egy színházban történt, sokakat arra a következtetésre vezetett, hogy a szürke ruhás csupán kosztümös színész.
A megjelenő alak átlagos magasságú, markáns, jóképű férfi volt. Háromszögletű kalapot viselt, rizsporos parókát, hosszú, szürke köpenyt, lovaglócsizmát. Az erkély bal oldalán lépett ki a falból, végigsétált a székek mögött, majd eltűnt a szemben lévő oldalon. Senkinek nem volt tudomása arról, hogy valaha is beszélt volna bárkivel, vagy odafigyelt volna bármelyik szemtanúra is. Teljesen valóságosnak tűnt, ám ha valaki elállta az útját, eltűnt, majd hirtelen ismét megjelent az illető másik oldalán.
A szürke ruhás embert soha nem sikerült kielégítően azonosítani. Az 1840-es évek végén azonban felmerült egy lehetséges magyarázat. Amikor átalakítást végeztek azon a falon, amelyikből a szürke ruhás alak ki szokott lépni, egy befalazott fülkében ülő ember csontvázát találták, akinek a bordái közül egy rozsdás tőr meredt ki. A csontvázról rongyos ruhamaradványok lógtak, de amint hozzájuk értek, elporladtak.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
A nyomozás arra az eredményre jutott, hogy alighanem Christopher Ricks, aki Anna királynő idejében vezette a színházat, a környék réme volt, s nagy kötekedő hírében állt. Ricks újra meg újra átalakíttatta a színházat, így aztán nem okozott különösebb nehézséget neki egy holttest elrejtése. De erre sem volt bizonyíték, az ügyet nyitva hagyták, és a tetemet közköltségen eltemették a közeli temetőben.
A szürke ruhás alak pedig folytatta színházi sétáit a Viktoriánus kor után a huszadik században is. W.J. McQueen Pope, a történész és színikritikus több ízben is látta a kísértetet, s nem egyszer lelkes, ámde hiábavaló kísérletet tett arra, hogy megállapítsa a kilétét. Különös módon, az 1930-as évek közepétől mintegy három évtizeden át, egészen Pope haláláig, a szürke ruhás rendesen akkor jelent meg, amikor a kritikus éppen városnézőket vitt körbe a színházban.
Annyi bizonyos, hogy nem Pope találta ki a jelenést. Utoljára egy amerikai jegyezte fel, hogy látta, 1977-ben, de azt hitte, hogy a délutáni előadás egyik szereplője.
