1642. október 23-án az angol polgárháború első komoly csatáját vívták Warwickshire-ben, Edgehill-nél. A királyhű csapatokat I. Károly unokaöccse, a rajnai Rupert herceg vezette, a parlamentiánusokat pedig Essex harmadik őrgrófja, Robert Devereux vitte csatába.
Egy véres győzelmet egyik fél számára sem hozó összeütközés után kétezer ember holtteste feküdt Edgehill jeges lejtőin.
Egy hónappal a csata után néhány helyi pásztor csatazajt hallott: azt hitték, újabb ütközet. Látták a dübörgő lovasságot, a terjengő puskaport, a villanó kardokat. Hallották a lovak nyerítését, a sebesültek jajkiáltását és a dob pergését. Csak akkor rohantak halálra rémülten a város vezetőihez, amikor a kép egyszerre szertefoszlott. Karácsony estéjén a fantom-csata megismétlődött, annyira valóságosnak látszott, hogy Thomas Jackson londoni könyvnyomtató számos szemtanú beszámolója alapján pamfletet adott ki a jelenségről 1643. január 4-én.
Az események magát a királyt is olyannyira lázba hozták, hogy a válságos hadihelyzet ellenére féltucat tisztet küldött a helyszínre, hogy kivizsgálják az esetet. Az Edgehill-be tartó csoportot Sir Louis Lewis Kirk kapitány, az oxfordi helyőrség korábbi vezetője és egy fiatal lovastiszt, Dudly vezette. A tisztek megerősítették a híreket. Nemcsak a pásztorok beszámolóival tértek vissza, hanem két alkalommal ők maguk is látták a csatát, sőt felismerték a helyszínen elesett bajtársaikat, de látták magát Rupert herceget is, aki még nagyon is elven volt akkor.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Függetlenül attól, hogy akkoriban odafigyelt-e vagy sem bárki is erre az utóbbi tényre, ez mindenesetre magával hozza azt az érdekes vélekedést, hogy a jelenség sokkal inkább az esemény újrajátszása volt, mint hazajáró lelkek kísértetjárása. Bár Sir Louis Lewis és társai érthetően megdöbbentek, semmiféle kommentárt nem fűztek a történethez, csupán jelentették, amit láttak.
