Az észak-ciprusi Famagusta város Varosha nevű negyede a hetvenes évek elején a világ egyik legfelkapottabb turisztikai célpontja volt. Az 1974-es török megszálláskor, néhány órával azelőtt, hogy a török és a görög hadsereg katonái összecsaptak Famagusta utcáin, Varoshát is evakuálták.
Famagusta városát az Attila II. hadművelet során 1974. augusztus 14–16-án kétnapos bombázás után foglalták el a török csapatok. A városrészt elkerítették, azóta is csak a török hadsereg, illetve az ENSZ képviselői léphetnek a területre. Az épületek romokban állnak, hiszen azokat a megszállás óta senki sem gondozza.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Az Annan-terv ugyan visszaadta volna a városrész felügyeleti jogát a görögöknek, ám ebből nem lett semmi, ugyanis a ciprusiak népszavazáson elutasították a lehetőséget A kormány már a harcok előtt evakuálta a lakosságot és a turistákat, a gyors kimenekítéskor az emberek csak a legszükségesebb holmijukat vihették magukkal, ezért ragadt benn értékeik nagy része.
Jan-Olof Bengtsson svéd békefenntartó-újságíró használta először a “szellemváros” kifejezést Varosára, amikor 1977-ben a városban járva így írt a Kvallsposten napilapba: “Az aszfalt felrepedezett az utakon az erős napsütésben, a járdák mentén bokrok nőnek (…) Ma, 1977 szeptemberében is állnak a reggelizőasztalok, a mosoda fölött most is égnek a lámpák. (…) Famagusta egy szellemváros.”
Szomorú, de ez ma is pontosan így van. Csak a lámpák aludtak ki.
A hermetikusan elzárt üdülőtelepen ma is úgy van minden, ahogy 1974 augusztusában hagyták: felbontatlan üdítősüvegek, szekrénybe akasztott ruhák, parkoló autók jelzik, hogy élet volt itt valaha. Varosa ma is szellemváros, ahova az ENSZ képviselőin és a török katonákon kívül nem léphet be senki, mivel a Zöld vonal itt éri el a tengert. Ebből kifolyólag a korábban nyüzsgő kikötő is használaton kívül van.
