Az emberiség történetében rengeteg olyan felfedezés van, amelyre a tudomány mai állása szerint nincs elfogadható válasz. Ezek a rejtélyek közé tartozik egy bizonyos kristálykoponya is, amelyet 1927-ben Albert Mitchell-Hedges fedezett fel Közép-Amerikában. A feltárások során Mitchell-Hedges expedíció egyedülálló leletre bukkant, amely élesen megosztotta a régészet-társadalmat. A furcsa lelet egyesek szerint boszorkányos ügyességgel létrehozott hamisítvány, mások szerint a XX. század legfontosabb régészeti felfedezése volt.
Ősi koponyák
Miről is beszélünk, amikor a kristálykoponyákat hozzuk szóba? Általában egy, egy darab kvarckristályból kifaragott, emberi koponya alakú szoborról. Alapvetően kétféle ilyen koponya létezik, olyanok, amiket mai, vagy nemrég élt mesteremberek készítettek, és olyanok, amelyeket ősi romok közt, vagy azok közelében találtak. Ezek körül a legérdekesebbek persze az ősiek, és azok közül is azok, amik megközelítően valós méretűek, - mert sok apróbb is létezik. Ezekkel a kristálykoponyákkal dolgozva hihetetlen energiákkal, furcsa jelenségekkel találkozhatunk. Leggyakrabban tiszta vízszínű kvarcból, ametisztből (ez lila), rózsakvarcból vagy füstkvarcból faragták ki őket. Az ősi koponyák rejtélye ott kezdődik, hogy a tudósok azt sem tudják megmondani, vajon milyen technológiával készülhettek, egy komolyabb szerszámokkal nem rendelkező ősi nép hogyan dolgozhatott meg egy ilyen kemény követ, ráadásul a kristály főtengelyével ellenkező irányban. Még a mai korszerű, lézeres vágófelszereléssel is nehéz vele dolgozni. És persze nem ez az egyetlen rejtély a koponyák körül.
...
...
...
...
...
// ]]>
... ...//
// ]]>
A hetvenes években a Hewlett-Packard laboratóriuma részletes vizsgálatnak vetette alá a különleges leletet. Bebizonyosodott, hogy a koponyát egyetlen nagy kvarckristályból alakították ki, ám a készítői egyáltalán nem használtak fémből készített eszközt - a mikroszkópos vizsgálat során egyetlen karcolást sem fedeztek fel a koponya felületén. A Mitchell-koponya tehát a mai napig régészeti és technológiai paradoxonnak számít, az archeológusok rémálma, megfejthetetlen rejtély. A lelet néhány éven át a régész birtokában volt, majd végül, a harmincas években egy Brazil múzeumba került. Ekkorra már a legendák tucatjai övezték a Mitchell-féle leletet.
Megfigyelték többek között, hogy a kristálykoponya időről-időre változtatja színét és a környezeti időjárási viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog. Egyesek úgy vélekedtek, hogy valamilyen istenség koponyája került elő, mások idegen lények hagyatékának tartották a darabot, ismét mások pedig egy történelem előtti, magasan fejlett civilizáció bizonyítékát látták benne.
És hogy mi minden szokatlan történhet egy ilyen kristálykoponya jelenlétében? Váratlan – csodás? – gyógyulások, ajándékba kapott energiák, látomások. De a legdrámaibb dolog az a holografikus képsor, ami a koponya aktiválásakor látható. A koponyák színes fény, hang, emberi energia segítségével aktiválhatók. És az érzékeny emberek ilyenkor ufókat, repülő embereket, másik kristálykoponyákat, a múlt és a jövő képeit látják. A mai napig még senki sem tudta megfejteni, hogyan is működik valójában a dolog, hogyan keletkeznek a képek, mert akkor valószínűleg azt is el kellene ismernünk, hogy egy szilárd tárgy képes az alakját változtatni…
A nácik nagy érdeklődését váltotta ki
Érdekes megemlíteni, hogy a Mitchell-féle kristálykoponya iránt roppant nagy érdeklődést tanúsítottak a Harmadik Birodalom okkultista szakértői is. A fekete mágiával foglalkozó Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennőjének koponyája, egy ősi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik. Az SS ősi Hagyatéki Hivatala 1943-ban különleges ügynököket dobott át Brazíliába, hogy elrabolják, és Németországba szállítsák a kristálykoponyát. A náci ügynökök behatoltak a múzeumba, betörték a tárló üvegét és kiemelték a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot. Az épületet azonban nem tudták elhagyni, mert megszólalt a riasztó és a múzeum biztonsági személyzete elfogta a tolvajokat. A betörőket kihallgatták és a kihallgatás során azok bevallották, hogy a náci kormány megbízásából követték el a bűncselekményt.
Bár a rejtélyes koponya megszerzésére tett első rablási kísérlet kudarccal végződött, a Harmadik Birodalom vezetői ennek ellenére sem mondtak le a kristálykoponyáról, mert újabb ügynököket vetettek be a cél érdekében. Ám a következő csoport is lebukott. Ezt követően a múzeum igazgatósága elszállítatta a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot és biztonságosabb helyre került. De miért akarta a náci Németország megszerezni a kristálykoponyát?
A nácik okkultista szervezete, az Ahnenerbe vezetői meggyőződéssel vallották, hogy a kristálykoponya egy energiafókusz, roppant fontos mágikus tárgy, az árja ember hagyatéka, amely földöntúli hatalommal bír. Érdekes egybeesés még, hogy az SS által alkalmazott legfőbb grafikus szimbólum is a koponya volt, amelyet a fentebb említett Karl Maria Willigut saját kezûleg tervezett Himmler felkérésére. őszerinte a Mitchell-féle kristálykoponya által lehetett volna megteremteni a Herrenvolk fajt, mert a mágusokat ez a kristálykoponya oly erővel ruházta volna fel, hogy képesek lettek volna az emberi faj evolúcióját a végső szintre juttatni. A kristálykoponya tehát képes lett volna felszabadítani a pogány energiákat, hogy a náci varázslók uralmuk alá hajtsák a világot. Ennek tudatában érthető tehát, hogy az SS miért is foglalkozott annyira kiemelten a kristálykoponyával és miért kívánták olyan hevesen Longinus Lándzsája és a Szent Grál mellett ezt az ereklyét is, amelynek megszerzésével megszerezték volna azt az okkult hatalmat, amely révén megalapíthatták volna az Ezeréves Birodalmat, és benne kitenyészthették volna a náci übermenschet, a felsőbbrangú emberi lényt.
