Különös jelenség tartja izgalomban a Chilében található Frezia Quidico település lakóit. Évtizedek óta beszéltek az itt élő emberek olyan rejtélyes halálesetekről, melyek azonos helyen azonos időben történnek. A legenda szerint a hegyek szelleme a város alapítása óta nem találja nyugalmát, ezért hogy haragját enyhítse, tíz évente áldozatokat szed.
Az első rejtélyes haláleset 1952. szeptember 7-én történt, ekkor egy fiatalembert találtak holtan egy bokor tövében. Még a helyszínre érkező rendőröket is meglepte a látvány, ugyanis úgy nézett ki, mintha a testet „kifacsarták” volna.
Pontosan egy évtizeddel később, szinte ugyanezen a helyen ismét egy fiatal holttestére bukkantak a járókelők. A brutális kivégzésre a mai napig nincs magyarázat, csakúgy, mint 1972-es és 1992-es mészárlásokra sem. A rendőrség tehetetlensége, és a nyomok hiánya csak fokozta a lakosság rémületét, akik ezután nagy ívben elkerülték a gyilkosságok helyszínét.
Ám akadt két fiatal, akik elhatározták, hogy véget vetnek a legendának, és elkapják a mészárost, aki immár hatvan éve szedi áldozatait. Videokamerával „felvértezve” érkeztek a helyszínre, és türelmesen várták, mi fog történni. Ricardo Alavés és Pedro Quintoino a nap folyamán semmi érdemlegeset nem tapasztalt, ám este félhétkor történt valami szokatlan:
„Ahogy várakoztunk, szinte egyik pillanatról a másikra lehűlt az idő. Tudtuk, hogy valaminek történnie kell, ezért azonnal a gyilkosságok helyszíne felé fordítottuk a kamerát. Amikor a hideg szinte elviselhetetlen lett, megláttuk azt a különös dolgot. Egy ködszerű, legalább négy méter magas emberszerű alak volt, amely a hely fölé lebegve vörös színben kezdett vibrálni. Fura, bizsergető érzés lett úrrá rajtam, és egyre erősebb késztetést éreztem, hogy odamenjek, de hihetetlen módon, sikerült legyőznöm ezt az érzést. Közben csak az járt a fejemben, hogy el kell tűnnöm innen a lehető leghamarabb” – idézte fel a látottakat Quintoino.
Ekkor még nem tudta, hogy 23 éves társa a különös alakzat felé vette az irányt, miközben a kezében tartott kamera furcsa hang kíséretében, egyre nagyobb szikrákat hányt. Már csak néhány méter választotta el a kísértettől, amikor Quintoino hirtelen ott termett és kabátját a fejére dobva elkezdte visszafelé húzni a társát.
„A mai napig nem értem, hogy sikerült megmentenem Pedrót. Akár egy mágnes, elképesztő vonzás alatt tartott minket, és óriási küzdelem árán végül sikerült egy szeméttároló mögé bevonszolni magunkat, ahonnan kúszva menekültünk, miközben egyre inkább kikerültünk a lény hatása alól. Érdekes, hogy nem követett minket, csak lebegett egy helyben. A kamera tönkrement, csakúgy, mint a kazetta, de még így is olcsón megúsztuk a kalandot.”
Arra a kérdésre, hogy pontosan mit látott a két kalandvágyó fiatal, egyelőre nincs válasz.
Hihetetlen m.
