Ugye emlékszünk még a híres Poltergeist című mozira, amelynek főszereplője egy kislány, aki kapcsolatba került a túlvilági lényekkel. A sztori nem véletlen. Ugyanis a parajelenségek kutatói között általánosan elfogadott vélemény, hogy a gyermekek sokkal érzékenyebbek a természetfeletti megnyilvánulásokra, amit mi sem bizonyít jobban, mint azok a hiteles beszámolók, amelyek magyar kisgyermekektől is származnak.
Ők azok, akik látták az odaátra nyíló tükörkaput és az azon át érkező szellemeket. A gyermekek sokkal nyitottabbak a szellemvilágból érkező jelzések, üzenetek vételére, sőt megtapasztalás szintjén hétköznapinak mondható, hogy a 2-10 éves kislányok és kisfiúk gyakrabban látnak kísérteteket, mint a felnőttek.
...
... ... ... ...
// ]]>
... ...//
// ]]>
A gyermekpszichológusok azon a vélekedésen vannak, hogy az élénk fantázia a valóság és a televízióban látott és tapasztalt dolgok kettéválasztása gyermeki korban nem mindig válik élesen ketté. A gyerekek keresik a helyüket a világban, sokszor nem tudnak beilleszkedni a csoporttársak, kortársak közé, ezért egészen egyszerűen barátokat találnak ki maguknak. Ez teljesen érthető, hiszen szükségük van valakire, akivel játszhatnak, akivel apró kis titkaikat megoszthatják. A problémát akkor kell komolyan venni, ha a gyerek tart ettől a baráttól, állandóan szorong, sőt, akár hisztérikussá is válhat. Ez azt jelentheti, hogy nemcsak az ő fantáziájában él az illető, hanem esetleg tényleg lát valami paranormális jelenséget, legvalószínűbb, hogy egy kóborló szellemet.
Próbáljuk megnyugtatni, hogy akit ő érez vagy lát, az nem akarja bántani. Próbálja megkérni a gyerek, hogy távozzon. Általában ezeknek a kéréseknek eleget tesznek, hiszen a kóbor lelkek szinte sosem közelednek rossz szándékkal. Egyszerűen kihasználják, hogy valaki észreveszi a jelenlétüket, és ott maradnak. Ha sokáig húzódik egy-egy ilyen „látogatás”, vagy tartósan társul szegődik a gyerekünk mellé valaki, abból viszont baj lehet. Ezek a lények általában az emberek energiáját használják. A gyerek fáradékonyabb, feszültebb lesz, egy idő után akkor is rettegni fog, ha tudja, hogy a „barátja” nem akarja bántani.
Amíg nem zavaró a gyerek magatartása, addig nincs szükség pszichológusra. Ha azt látjuk, hogy eltávolodik a korosztályától, és kezd egy saját kis világot felépíteni, akkor mindenképpen szükség lesz szakemberre! Ha a gyerek láthatóan retteg, hazudik, vagy nem beszél valamiről, ami nyomasztja, akkor is érdemes pszichológust keresni, ám ők a legtöbb esetben kiverik a fejéből a spiritualitást. Keressünk inkább ezotériával foglalkozó felnőtteket, klubokat, ahol tudnak nekünk tanácsokat adni. Egy léleklátó vagy auraszakértő pontos válaszokat fog adni arra, hogy a gyerek valóban érzékenyebb-e az ilyesmire, vagy csak játszik.
