A több mint kilenc grammot nyomó, 45,52 karátos, mélykék ritkaság négyszáz éves története során szinte kivétel nélkül balszerencsét hozott aktuális tulajdonosai fejére. Bár az emberi fantázia határtalan, és szereti sötétre színezni a misztikus történeteket, a Hope legendáit hiteles beszámolók és konkrét tények is megerősítették.
A csiszolatlanul még 112 karátos követ egy indiai bányában találták, ahonnan Sita hindu istenség szobrának homlokára került díszítőelemként. A legenda szerint innen lopta el egy tolvaj, amivel magára vonta az istenek haragját, és megkezdődött a gyémánt sorsrontó pályafutása. Az enyveskezű pap volt a drágakő első áldozata: tettéért halálra kínozták.
A drágakövet 1668-ban egy indiai férfi hozta Velencébe - a búbópestissel együtt - s egy Morosini nevű patríciusnak adta el, aki azonban nem sokáig örülhetett neki, mert egy kocsmai verekedésben leszúrták. A követ Tavermier francia gyémántkereskedő vette meg, akit legközelebbi indiai útja során állítólag vad kutyák martak halálra.
Egy darabig Touquet párizsi bankár vagyonát gyarapította, de a hírhedt uzsorás nem sokkal később a Bastille-ban végezte. Később a gyémánt XIV. Lajos tulajdonába került, aki szív alakúra csiszoltatta, és szeretőjének, Montespan márkinénak ajándékozta, de a nő hűtlensége miatt hamarosan kegyvesztett lett, és egy kolostorba vonult, a kék kő pedig az Aranygyapjas rend szalagjába lett foglaltatva.
Az akkoriban FRANCIA KÉK-nek nevezett gyémántot XVI. Lajos és Marie Antoinette örökölték. A nagy francia forradalom idején, 1792-ben, körülbelül a királyi pár lefejezésével egyidejűleg a gyémántot - az összes többi koronaékszerrel együtt - elrabolták, és bár később az ékszerek egy része megkerült, a KORONA KÉK GYÉMÁNT-jának nyoma veszett, azonban 1830 körül Londonban a nyomára bukkantak: ekkor került későbbi névadója, Henry Hope bankár tulajdonába. Mivel a gyilkos gyémánt legendája elijesztette a kereskedőket, egyikük, hogy leplezze a drágakő eredetét, ovális formára csiszoltatta, ám később sikerült beazonosítani: mégis a bajt hozó Francia Kékről volt szó.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
A Hope család ugyan tartott a gyémántot kísérő csapásoktól, mivel azonban éveken át semmiféle tragédia nem érte őket, úgy gondolták, az átok veszített erejéből, vagy akár meg is tört. Valóban szerencsétlenségek és gyanús halálesetek nélkül birtokolta a követ több Hope-generáció, egészen addig, amíg a család feketebárányának tartott Francis Hope kártyaszenvedélye miatt anyagi csődbe nem sodorta a vállalatot. A gyémántot ekkor eladták.
Egyhíres párizsi ékszerész, egy McLean nevű feltörekvő médiamágnásnak adta el a Hope-ot. A szerződés záradékában kikötötték, hogy a kereskedő köteles visszavásárolni a gyémántot, amennyiben fél éven belül bármilyen balszerencse érné a családot. A fél év letelte után azonban sorozatban jöttek a csapások: fiuk autóbalesetben, lányuk öngyilkosság miatt vesztette életét, McLean megőrült, felesége pedig egy szélütés után még hosszú évekig élt gyötrő kínok között.
[caption id="attachment_490" align="aligncenter" width="191"]
Evalyn Walsh McLean a "Hope"-al a nyakában[/caption]A görög milliomos, Arisztotelész Onasszisz volt az utolsó vásárló, aki luxusszomjas feleségének akart örömet szerezni: a házasságuk azonban tönkrement, végül a Hope-ot az értékes ritkaságok és műremekek állami múzeumának a Smithsonian Intézetnek kölcsönözte ahol ma is látható, természetesen golyóálló üveg alatt. Azóta nincs gazdája a százmillió dollárt érő ékszernek.
