A hagyományos jelentés szerint, a szellem az elhunyt személy, illetve állat lelkének kivetülése látható formában. Ez a definíció többé-kevésbé megfelel az emberek hiedelmeinek, abban legalábbis mindenképp egyezik velük, hogy valamilyen módon az emberi (állati) lélekhez köti a szellemek létezését.
Némely hagyomány szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. A világ számos kultúrája hordoz kísértetekről szóló sztorikat, de különböznek az elképzeléseik arról, hogy pontosan mik is ők és hogy mennyiben valóságosak vagy csak a képzelet szülöttei.
A kísértetek mérete és alakja megegyezik az élőlényekével, de "homályos", "félig átlátszó", vagy "füstszerű". A parapszichológia az "anyagot", amiből a kísértetek vannak, "ektoplazmának" hívja. A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása stb., amelyekre állítólag nincsen természetes magyarázat.
A nyugati világban gyakran tartják a szellemeket olyan lelkeknek, amelyek képtelenek haláluk után nyugtot lelni, és ezért vándorolnak a Földön. A megnyugvásra való képtelenség magyarázata sokszor egy elvégezetlen feladat, például egy áldozat, aki bosszút akar állni a saját haláláért. A bűnösök néha azért maradnak a világban, hogy elkerüljék a büntetést a túlvilágon, mint a Pokol vagy a Purgatórium. Egyes elképzelésekben a kísértetek a Limbo lakói, ami az a hely, ahova a meg nem keresztelt gyermekek kerülnek. Nem árt megjegyezni, hogy a Biblia tanításait követő keresztény egyházak nem hisznek a szellemekben mint visszatérő halottakban, és az ilyen jelenségeket a legjobb esetben is démonoknak tulajdonítják.
Ahhoz tehát, hogy eldöntsük, léteznek-e szellemek, a lélek létezésének kérdésén keresztül vezet az út. Ha nincs lélek, nem létezhetnek a fenti értelemben vett szellemek sem.
