A misztikus események mindig megmozgatják az emberek fantáziáját, hiszen lényünkből fakadóan vonzódunk a titokzatos, nem mindennapi történetekhez, ahol fél információkból lehetőség van összefüggések keresésére. Ugyan sokszor a fantáziánk az, ami többnek mutatja a valóságot, bizonyos esetekben a rejtélyek iránti vágy naivitásba sodorhat, és bármilyen képtelenséget képesek vagyunk elhinni. Vajon a Síró kisfiú nevű festménnyel kapcsolatban miről is van szó?
Angliában 1985-ben az Amos család heswalli otthona porig égett, majd nem sokkal később egy bradforti családi ház is hasonló sorsra jutott, de azt, hogy mi okozta a tüzet, egyik esetben sem sikerült kideríteniük a tűzoltóknak, ugyanis nem találtak nyomokat sem szándékos elkövetésre, sem pedig gondatlanságra.
A leégett romok átvizsgálása során azonban olyan tényezőre bukkantak, ami felett értetlenül álltak: mindkét esetben találtak egy síró kisfiút ábrázoló festményt, ami sértetlen maradt.
Később a yorkshire-i tűzoltóparancsnok, Peter Hall is arról számolt be a helyi lapoknak, hogy több tűzesetnél találtak már ilyen, épen maradt festményt a helyszínen, melyet babonából egyik tűzoltó sem vett magához - Hall kivételével.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Egy képet az öccsének és feleségének ajándékozott, akiknek konyhája és nappalija még aznap kiégett. Így egyre inkább az a hír terjedt el, hogy a szomorú szemű, könnyes arcú apróságokat ábrázoló alkotások elátkozottak.
Ezt támasztották alá a bulvárjellegű The Sun magazin cikkei is, a lap először 1985. november 4-én számolt be a tűzeseteket okozó Síró kisfiú átkáról, mely után a magazin munkatársai újabb eseteket kutattak fel, de az olvasók is segítették őket bejelentéseikkel, így a számos hasonló tűzeset csak megerősítette a teóriát.
A kisfiú rejtélyes története
A Síró kisfiú egy sorozatgyártású nyomtatott festmény, az eredeti változat megalkotója egy spanyol festő, Bruno Amadio. A modellt illetően több történet vált ismertté. Az egyik szerint az apróságot direkt felpofozta a festő, és kínozta, hogy a sírása hitelesebb legyen, így élethűvé téve a művész alkotását.
George Mallory, a devoni iskola tanára és igazgatója viszont utánajárt a történetnek, felkereste a festőt, aki elmesélte a festményen látható kisfiú történetét. Ő nem más, mint Don Bonillo, aki egy háztűz során szemtanúja volt szülei kínkeserves halálának, majd az esetet követően az utca lett a lakóhelye. 1969-ben találkozott a festővel, akit megigézett a gyermek mély, átható, szomorú szeme, így kérésére modellt állt neki.
Amadio ezután a helyi paptól próbált információkat szerezni a kisfiúról, de a pap óva intette a művészt attól, hogy befogadja a gyermeket, hiszen korábban azok az épületek, ahol megszállt, mind a tűz martalékaivá váltak. Emiatt a helyiek még az utcán sem szívesen találkoztak vele, így fiatal kora ellenére számkivetetté lett.
A festő mindezek ellenére a szárnyai alá vette Don Bonillót. A róla készült festmények sikeressé tették Amadiót, ám egy napon a műterme porig égett, ami lelkileg és anyagilag is tönkretette a művészt. A fiút vádolta gyújtogatással, aki sírva elrohant, és soha többé nem látta senki sem. 1976-ban Barcelona mellett egy falnak csapódott autó gyulladt ki, a sofőr pedig azonnal meghalt. Az azonosítás során a kesztyűtartóban épen maradt jogosítvány segített: a 19 éves Don Bonillo volt az áldozat.
És mi a helyzet a rejtélyes tüzekkel? Nos, a tűzoltóság jobban megvizsgálta a szóban forgó eseteket, majd eszközöltek néhány mérést a helyszíneken, melyekből kiderült pár érdekes dolog. Például, hogy a festmények nem voltak sérthetetlenek, csupán a helyiségben való elhelyezkedésük, illetve a tény, hogy tűzálló anyagokat tartalmazott a vásznuk, tette lehetővé, hogy épségben átvészeljék a legnagyobb tüzeket, melyektől szintén kiderült, hogy az esetek nagy részében égve felejtett sütők, gyertyák, elejtett cigarettacsikkek, kiégett elektromos berendezések okozták őket.
Az embereket úgysem az érdekelte, hogy megmaradt-e a festmény, hanem maga a tény, hogy abban a házban ott, és akkor valóban egy „Síró kisfiú” kép lógott a falon. Ennyi, és egy kis emberi naivság elég volt ahhoz, hogy a „Síró kisfiú” festményekről szóló legenda világméretűvé nője ki magát, mely néhol - informálatlanabb körökben –- még ma is makacsul tartja magát.
