A Glamis vár Skóciában, a Tayside-i Strathmore hatalmas völgyében áll. Rózsaszín homokkőből épült ez az elegáns épület, - itt született II. Erzsébet húga, Margit hercegnő-, a Strathmore-grófok ősi otthona. A legenda szerint családi titkukat a Glamis falai őrzik. Lady Glamis a mai napig visszajár a várba imádkozni, és itt kísért a 3. Strathmore Gróf Patrick is, és olyankor kockazörgés veri fel az éjszakai csendet.
Történeti tény, hogy a kastély komoly viszálykodásokat élt meg. A Glamis vár Jericho, Zoar és Pandanaram falvak háromszögének középpontjában fekszik, és nem csoda hogy e települések bibliai neve borzadást kelt a falubeliekben. Ahogy a skót nemzeti útikalauz írja, akik építették és elnevezték a falvakat, bizonyára ismerték valamennyire a Bibliát, és tudatában voltak Isten haragjának. Ezt a haragot a helybéliek szerint az első tizenkét földesúr bűnei vonták Glamisra. A jelenlegi Strathmore-gróf, Fergus Michael Claude Bowes-Lyon, a sorban a tizenhetedik, közismerten szeretetre méltó ember, és közvetlen elődei is közkedvelt, megbecsült urak voltak, de legalább egy Strathmore-ős romlottsága előidézte a Glamis-i rémséget.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Mi is teszi Glamis-t valójában ennyire rettenetessé? A titok. Egyetlen gróf sem beszél erről idegeneknek nyíltan, csupán rejtélyes utalásokban. Nemzedékek óta a 21. születésnapján örökli a soron következő ifjú gróf a titkot, amelyet még egyetlen feleség vagy leánygyermek sem ismerhetett meg. A feljegyzésekből Glamis rémségét az 1034-es évekig lehet visszakövetni. Ekkor történt hogy csapat fegyveres lázadó széles skót pallossal meggyilkolta II. Malcolm királyt. A legenda szerint minden csepp vér, amely Malcolm testéből kicsordult, foltot hagyott a padlón. Ezek a vérnyomok mind a mai napig láthatók a tett színhelyén, amelyet azóta is Malcolm király szobájának hívnak.
Glamis-t a Lyon család kapta II. Róbert királytól, aki vejének Sir John Lyonnak adományozta 1372-ben. A Lyon család addigi otthona Forteviot volt, ahol a család szerencséjét legendás kehely őrizte. A hagyomány szerint, ha a kelyhet elviszik a Forteviot-házból, átok száll a családra. Sir John magával vitte a kelyhet Glamis-be. A büntetés sokáig váratott magára: Igaz ugyan, hogy Sir John párbajban vesztette életét, de csak 1383-ban.
150 évvel később a kehely átka ismét hatott: V. Jakab király az akkori Lady Glamist, Janett Douglas-t boszorkányság vádjával máglyahalálra ítélte Edinburgh-ban. A vár visszakerült az uralkodó tulajdonába, de miután a Lady Glamis elleni vád hamisnak bizonyult, a király újra a Lady fiának adományozta. Lady Glamis kísértetét, - akit a szürke Lady néven emlegetnek- , még manapság is látni a vár hosszú folyosóin sétálgatni.
Az elátkozott Glamis legendája a 17. század vége felé röppent fel, a harmadik Strathmore-gróf, Patrick jóvoltából. Sokak szerint ő maga testesíti meg az átkot. Szerencsejátékos volt, hajszolta az élvezeteket, részeg dorbézolásainak nemcsak szülőföldjén, hanem London-szerte és Edinburgh-ban is híre ment. Számos mendemonda terjedt el Patrick ördögi természetéről. A leghitelesebbnek az a változat tűnik, amelyek szerint a grófnak nyomorék gyermeke született, akit a kíváncsi tekintetetek elől elrejtett a kastélyban. Egy festmény is tanúsítja a történteket. A kép az ülő Patrick-et ábrázolja, aki klasszikus bronz mellvértet visel és bal kezével a távoli, vadregényes Glamis-re mutat. Bal térdénél furcsa külsejű zöld ruhás kisfiú álldogál. A gyermek jobbján térdnadrágot és skarlát színű zekét viselő fiatalember látható. Ez a három figura van a kép középpontjában. De ott van még két vadászkutya is, amint állhatatosan figyelnek valakit, aki a gróf jobbján áll. Mint a gróf, ez a figura is klasszikus bronz mellvértet visel. A vért szemmel láthatóan a felsőtest izomzatának megfelelően van kialakítva, ez a felsőtest azonban határozottan nyomorék és a bal kar is furcsán rövid. Hű volt-e a festő a valósághoz? És ha igen, ez lenne Glamis valódi borzalma? Azonban jobban megvizsgálva a képet, a jobb felső sarokban megfigyelhetünk egy angyalt, fekete szárnyakkal. Bár nem tudom, hogy az akkori festészeti stílusra mi volt a jellemző, de ha az emberek hittek abban, hogy az ördög elviszi a lelküket, ha éjfél után kártyáznak, akkor kétlem, hogy egy angyalt fekete szárnyakkal ábrázoltak volna, hacsak az az angyal nem a "gonosz erőt" hivatott megjeleníteni. De vajon miért van a képen?
Egy történet figyelemre méltó részletességgel számol be egy ősz szakállú emberről, akit 1486-ban vasra vertek és hagytak éhen veszni. Egy később, de még Patrick gróf születése előtti időkből való szóbeszéd még ennél is hátborzongatóbb. A szomszédos Ogilvy-család néhány tagja Glamis-be menekült, hogy ott menedékre leljen ellenségei, a Lindsa-i család elől, akik üldözték őket. A szerencsétleneket Strathmore grófja egy terembe vezette mélyen a kastély alatt és ott hagyta őket éhen pusztulni. A rokonok kannibálok módjára egymást ették meg. A legenda szerint volt, aki a saját karjáról rágta le a húst. E történetek egyike-másika talán éppen arról a csont-bőr soványságú kísértetről szól, akit Rohanó Jack néven emlegetnek.
Hallani még egy fekete apród kísértetről is, aki úgy a 17-18. századból származhat, amikor a Nyugat-Indiákról hoztak fiatal rabszolgákat, egy fehér hölgy pedig a vár óratornyát kísérti. Továbbá itt van a kék szoba kísértete, a magas ember aki még most is odajár, és ilyenkor kockazörgés zaja is megzavarja az éjszakai csendet.
A 20. század elején az 1486-os ősz szakállú ember egy alkalommal a egyszerre két vendégnek is megjelent. Egyikük, Mrs MacLagan, a yorki érsek felesége elmesélte, hogy midőn a vár vendége volt, egy ízben az egyik vendég reggelinél megemlítette, hogy zörgésre és ácsok kopácsolására ébredt hajnali négy órakor. Megjegyzését rövid szünet követte, majd Lord Strathmore biztosította a vendéget, hogy nem folynak munkálatok a várban.
Bármennyire is elragadóak ezek a szokványos kísértetek és jelentősek az őket megfigyelő személyiségek, mégis a rémség Glamis legizgalmasabb rejtélye. Minden lényeges szóbeszéd a kannibál Ogilvyk históriájától eltekintve tud egy nyomorék gyermekről, akit a titkos szobában tartottak és aki a történet 19. századi verziója szerint természetfelettien magas kort ért meg. De minthogy a festményt, amelyről az a hír járja, hogy Patrick nyomorék fiát is ábrázolja, bárki megtekinthette a Glamis-i fogadószobában, az egész titkolózás tökéletesen értelmetlennek hat. Ha Patrick maga egyezett bele, hogy titkát megfessék, miért kellene az utódoknak ködbe burkolniuk a dolgot?
A titkolózás ellenére a 19. század fordulóján a történetek még mindig gyorsan és bőségesen röpködtek. A 13. gróf Claude Bowes-Lyon aki 80 éves korában, 1904-ben halt meg - , mintha a rémség megszállottja lett volna. Glamis 19. századi történeteinek nagy része körülötte forgott. Azt mondják, egyszer egy kíváncsi barátnak ezt mondta:
"Ha csak sejtenéd a titok természetét, térdre ereszkednél és hálát adnál Istennek, hogy nem a tiéd."
Egy másik történet szerint egy ember, aki a várban dolgozott, véletlenül rábukkant Glamis valamelyik titkos szobájára és iszonyúan megrémült. Claude gróf kikérdezte, titoktartásra eskette, majd hajójegyet vásárolt neki és egész családjának Ausztráliába. A titok, a fiát Claude George-ot, a 14. grófot is gyötörte. Ő 1944-ben halt meg.
De Claude George elődeivel ellentétben megtörte a tilalmat, és elmondta a titkot intézőjének, Gavin Ralston-nak, aki ezek után már egyetlen éjszakát sem mert a kastélyban tölteni. Amikor a 14. gróf menye, a következő Lady Strathmore megkérdezte Ralston-tól a titkot, ezt a választ kapta:
"Szerencséje, hogy nem tudja, és soha nem is fogja megtudni a titkot. Mert ha ismerné, soha többé nem lehetne boldog."
Talán ez Glamis borzalmas titkának nyitja. Patrick grófot nem zavarta nyomorék utóda, mivel semmi ilyesmi nem történt azelőtt a családban. Az is lehet, hogy a gonosz gróf még jót is mulatott rajta. De ha ugyanez a testi fogyatékosság valamelyik későbbi generációban újra megjelenne, akkor e régi nemesei család feje valószínűleg vonakodna közzé tenni a hírt. Talán éppen Claude, a 13. Strathmore gróf szerzett tudomást egy újabb nyomorék gyermekről a Bowes-Lyon ágon, és továbbadta utódainak a titkot és az ismétlődéstől való rettegést.
Harry Price -miden idők legnagyobb kísértetvadásza a kastély jelenlegi tulajdonosának - Derek Stathmore Lyon - engedélyével stábjával megszállta a kísérteteiről elhíresült Glamis-kastélyt és jó néhány dokumentum erejű felvételt készítettek. Több érdekes és hátborzongató jelenséget sikerült filmre venniük: a konyhában evőeszközök és tányérok tucatjai emelkedtek a levegőbe, a bálteremben maguktól leszakadtak a függönyök, a várúr szobájában szekrények és polcok mozdultak el, az egyik szobalány pedig egy láthatatlan kéznek "köszönhetően" a magasba került, majd olyan erővel dobta vissza, hogy földet éréskor eltörte a bokáját....
Több brit és amerikai tévécsatorna is komoly érdeklődést mutat a film iránt, ezért csak idő kérdése, hogy mikor tűzi műsorra valamelyik cég....
