Hashima Island Nagasaki közelében található lakatlan sziget, amelyen szenet bányásztak 1887-től 1974-ig. A Szellem Szigetnek is nevezett Hashimába egyelőre tilos a belépés, a kormány segítségével múzeumot alakítanak ki a területén.
Hashima története:
Hashima Japán ipari történelmének egy sötét korszakát jelképezi. A közeli Takashima szénbányáit már 1869-ben feltárták, azonban a kitermelés nagyon lassú és gazdaságtalan volt. Thomas Glover skót kereskedő megkísérelte jövedelmező, modern bányákká változtatni. A 19. században a külföldiek nem szerezhettek földtulajdont Japánban, ezért a sziget tulajdonosával egy közös vállalkozásban fogtak. A kezdeti termelés elég lomha volt és Glover tengerentúli befektetői türelmetlenek voltak. A bánya be is zárt egy időre. 1881-ben egy vállalkozó, Iwasaki Yataro megvásárolta a bányát, felújította és felbérelte Glovert, hogy ügyeljen a munkálatokra, később ő nevezte el a vállalatot Mitsubishi-nek. Négy évvel később a kutatók hatalmas szén lelőhelyeket fedeztek fel a hashimai tengerfenék alatt.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Bár Tokió a mai napig tagadja, illetve csorbítja annak jelentőségét, hogy a két világháború között a Felkelő Nap országa kb. 50 ezer külföldi kényszermunkást „alkalmazott” volna ipari üzemeiben és bányáiban-, visszaemlékezők szerint 1939 és 1945 között több mint 5000 koreai és kínai rabszolga dolgozott csak a hashimai bányában. (A japán háborús gépezetnek termelő Mitshubishi gyárakban 34 százalék volt a külföldi munkások száma).
A munkások szörnyű körülmények között dolgoztak és éltek. A szigeten épített tömegszállásokon helyezték el a bányászokat és családjaikat. A lakónegyedekben 139,100 fő/km2 volt a laksűrűség, amelyik akkor a legnagyobb volt a világon. Volt, aki szinte soha nem látta a napvilágot, mindennaposak voltak a kegyetlenkedések, az apróságokat is halállal torolták meg a felügyelők. A háború végéig 1300 kínai és koreai vesztette életét a hullám- és betonfalakkal övezett munkatáborban, főként betegségek, alultápláltság és a kimerültség miatt. A rabok ekkor kezdték el a szigetet a „Pokol kapujának”, vagy a „Pokol lépcsőházának” nevezni. Az újkori rabszolgatartásnak „köszönhetően” a hashimai széntermelés 1941-ben évi 411.100 tonnával tetőzhetett, amit zömmel a Pearl Harbor ellen induló flotta használt fel.
1959-ben Hashima kis szigete az 5259 lakójával a legsűrűbben lakott település volt a világon. A borzalmas körülményeknek tulajdonképpen a kőolaj 1970-es megjelenése vetett véget, a szénbányászat gazdaságtalan lett és bezárták. 1974-ben mindenkit kiköltöztettek a szigetről.
