Az emberi elme képes megérteni érzékszerveinkkel felfoghatatlan dolgokat, ilyenkor információ ér el hozzá olyan módon, amely nem a megszokott érzékelés témakörébe sorolható. Az intuíciós készség, a hatodik érzék egy kapu a legvégtelenebb világra, hogy onnan mindig erőt meríthessünk, tudást az életre, a szükséges tennivalókhoz.
A hatodik érzés, mikor ráérzünk valamire, előre megérzünk valamit, vagy mintha valamik belső sugallat akarna felszínre törni, és éreztet velünk valamit. Az emberek hozzászoktak, hogy úgy gondolkodjanak az érzékelésekről, hogy azok pusztán a látás, hallás, tapintás, ízlés és szaglás - öt érzék. Egy hatodik érzékkel jellemeznek minden egyéb sejtelmet vagy az intuíciót. Önmagában az emberi test is képes sok más észlelésre, és a lélek felülmúl minden adott testet, amelybe történetesen a kinyúlásában beleinkarnálódik.
A hatodik érzékkel kapcsolatosan ugyanakkor általános nézet az is, hogy azzal csak kevés kiválasztott rendelkezik, és ehhez született készségek kellenek. A ráérzés a tapasztalatokból merít, amelyeket a tudatalattiban tárol. Ezért fordul elő, hogy gyakran beválik a megérzése - hirtelen, váratlanul. A hatodik érzék javítja a ítélőképességet, de nem pótolja azt. Lehet fejleszteni, és tudatosan használni. Ennek megítéléséhez ideje definiálni ezt a képességet, egyben röviden bemutatva kutatási hátterét, a tudományos parapszichológiát is. Mintegy százötven évvel ezelőtt, a spiritizmus túlvilágképének és médiumi gyakorlatának kialakulása idején már a tudomány is érdeklődni kezdett ez irányban.
A médiumok – akik a holt lelkek földi tolmácsának is tekinthetők – ugyanis gyakran közöltek olyan információkat, amelyeknek, ha túlvilági eredetét nem is, de logikán és szervi érzékelésen túli jellegét mindenképp bizonyítani lehetett. A múlt század elején már nyilvánvaló volt, hogy létezik egy olyan fizikailag megmagyarázhatatlan általános emberi képesség-együttes, amivel valamilyen szinten mindenki rendelkezik. Ezeknek a pszi képességeknek az egyik csoportját pedig éppen az olyan észlelések képezik, amit akár hatodik érzéknek is nevezhetünk. Az érzékszerveken túli észlelésekhez – Extra Szenzoros Percepció (ESP) – tartozik a telepátia, a távolbalátás és a jövőérzékelés. Kérdés persze ilyenkor, hogy ha ezek a képességek mindnyájunkban megvannak – márpedig megvannak, – akkor miért olyan kevés közöttünk a látnok és a jós.
...
...
...
...
...
//-->
...
...
Különleges emberi képességekről történelmünk kezdeteitől maradtak fenn legendák és leírások. A varázslók, sámánok, látnokok és próféták jóslatai-megérzései azt a meggyőződést alakították ki, hogy az ismert érzékszerveinken kívül más csatornákon keresztül is betekinthetünk a valóság eseményeibe. Ennek az ismeretlen és ritkának tűnő képességnek a rejtélyességét csak fokozta, hogy az ilyen úton szerzett ismeretek akár a jövőből is származhattak, gondoljunk például a bibliai jövendölésekre, a delphoi jóslatokra vagy akár Nostradamus látomásaira.
[caption id="attachment_475" align="aligncenter" width="374"]
Dr. J. B. Rhine első tudományos ESP vizsgálata 1927-ben[/caption]A választ tudati működéseink eltérő szintekből álló struktúrájában találhatjuk meg. Az ESP információi ugyanis a tudattalan szintjén hatnak ránk, amit a tudatos akarat kevéssé befolyásol, illetve éber tudatosságunk elől is jobbára rejtve marad. Az ESP ennek megfelelően inkább öntudatlan módon épül be döntéseinkbe és cselekvéseinkbe, amit ráadásul – többnyire kusza – vágyaink befolyásolnak – az információkat jól, esetleg rosszul használva fel. Ilyen értelemben a kivételes tehetségek inkább a szavakra fordításban, a tudattalan tudatossá tételében tekinthetők kiemelkedőknek. Általánosan igaz ugyanakkor az is, hogy intuíciónk, ösztönös megérzéseink használatát mindennapi életünkben nem annyira a tanulással, sokkal inkább mindent értelmezni és megmagyarázni akaró késztetésünk háttérbe szorításával tehetünk teljesebbé.
Van egy hiedelem, hogy a hipnózisban lévő ember is képes az ESP jeleit produkálni. Erről Carl Sargent a Cambridge-i egyetem vezető pszichológia professzora hallott, és lefolytatott ez irányú kísérleteket. Negyven egyetemi diákot vont be a vizsgálatba. Ezen diákok egyike sem rendelkezett, saját bevallása szerint, a "hatodik érzékkel". Két csoportra osztotta őket. Mindkét csoport a Zener kártyákkal végzett kísérleteket. A különbség csupán az volt, hogy az egyik csoportot hipnotizálták a vizsgálat előtt, míg a másik éber tudatállapotban hajtotta végre a feladatokat. A kontroll-csoport, ők voltak, akiket nem hipnotizáltak, átlagosan a huszonöt kártyából csupán ötöt találtak el, ami lehet csupán a szerencse műve is. A másik csoport a hipnózis alatt már sokkal jobb eredményt ért el. Közel tizenkét (11,9) kártyát találtak el átlagosan. Sargent ebből olyan következtetést vont le, hogy a hipnózisban lévő elme, a relaxáció hatására képes produkálni az ESP-t.
[caption id="attachment_472" align="aligncenter" width="301"]
Zaner kártyák[/caption]Zajos korunkban nyilván nem könnyű feladat megtanulni hallgatni, ehhez a régi idők tanulságait hívhatjuk segítségül. A vallásgyakorlatok és más türelmes filozófiák útján visszafelé haladva rábukkanhatunk olyan módszerekre, amelyeket részben a mai ezoterikus tanítások is képviselnek. A cél ezekben nem egyfajta mágusi hatalom megszerzése, hanem saját belső öszszefüggéseink feltárása, sorsunk felismerése és elfogadása, ami már a változtatás első lépéseit is jelentheti. A hatodik érzék látványos működése önmagában még nem az emberi boldogság záloga, sőt ennek sokszor a fordítottja igaz. A tudat magasabb dimenzióit megoldatlan sorsukkal egybekötő emberek – legyenek bár sok tekintetben zseniálisak – gyakorta hontalan lelkek. Gyerekként, felnőttként a hatodik érzék velünk él, átszövi, alakítja életünket. Üzenete az érzések és a megérzések fontosságára utal, arra, hogy megmagyarázottnak tűnő valóságunk okozatai mögött lényegesebb okok rejlenek.
